Balaton Félmaraton – 1. hely! 😊🥇 01:07:49, pályacsúcs (3:12-es km-k). Edzőm javasolta hétfőn, hogy nevezzek be, edzésnek jó lesz. Jó döntés volt, mert jó formában éreztem magam, az időjárás is szuper volt, így a 69 perces terven sikerült szépen túllőni.. 😀 A verseny különlegessége abban állt, hogy épp 10 éve itt futottam az első igazán komoly félmaratonomat. Ez konkrétan a 2009. évi Kismaratoni Országos Bajnokság volt, ahol juniorok (18-19 évesek) között 2. lettem 01:10:08-as időeredménnyel.

Életem egyik legkeményebb és egyben legélvezetesebb futása volt, mivel akkor tapasztaltam át először azt az élményt, ami arra vitt, hogy maratonfutó legyek. Hogy milyen is az a 100%-os erőkifejtés, milyen érzés ennyire hosszú ideig rohanni, és mennyire nekem való az aszfalton futás. Azon a versenyen mégcsak 72 percben reménykedtem, ugyanis előtte 2009. szeptemberében a Nike félmaratonon 75 percet mentem, igaz takarékos futásnak éreztem. Pár héttel később néhány év szünet után újra visszamentem Szabó Imre edzőm keze alá. Még elszántabbá futóvá váltam, érmet akartam szerezni a kismaratoni bajnokságon. Elég sokunknak volt ez a célja, így jó erős irammal indult életem negyedik félmaratonja. Meglepetés volt, hogy mennyire jól megy, a második felében el is hittem, hogy képes vagyok 70 percet menni, ami végül össze is jött, persze nagyon kifutottam magam. Óriási sikerélmény volt mind az időeredmény, mind a komoly ellenfelek leelőzése.


Ezzel kapcsolatban el is gondolkoztam, hogy mennyi tehetséges futó abbahagyta közülük. Ha megnézitek a listát, látható, hogy még a 10. helyezett is 73 percet ment, ami ilyen korban nagyon erősnek számít. Sajnos a legtöbb versenyző a következő években vagy abbahagyta, vagy megállt a fejlődésben. Rajtam kívül szinte csak Molnár Ákos és Jenkei Péter maradt ebből a korosztályból, de Ő ebben a futamban épp nem indult.
2013 óta sajnos eltörölték a kismaratoni OB-t, így nem tudni, hogy egyáltalán van-e utánpótlás félmaratoni futásban, ami ugye a maraton előszobája. Az sajnos biztos, hogy a junior korcsoport ma közel sem olyan erős, mint 10 éve. Ami még rosszabb, hogy bajnokság híján ez a korosztály ösztönzést se igazán kap az utcai versenyzés irányába. Összességében tehát nem jók a kilátások a magyar maratoni futás tekintetében.
Az elmúlt 15 év hazai maratoni eredményességét sok kritika érte, hogy mennyivel foghíjasabb, mint a 70-90-es években volt. Pedig ahogy látható, az én generációmnál még megvolt nagyjából az utánpótlás. Ma már ez sincs – hogy lesznek akkor felnőtt eredmények 10 év múlva?